A BAKONYI BARLANGKUTATÓ EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE ÉVKÖNYVÉBŐL 2002-2003.

 

ÚJ BARLANGOK TAPOLCÁN

 

 

Szilaj Rezső

Plecotus Barlangkutató Csoport

 

 

Összefoglalás

 

2002. folyamán az új tapolcai szálloda építési munkálatai kapcsán két új barlang feltárására került sor. Március elején nyíltak meg fúrásokat, majd kútásást követő bontással a Berger Károly-barlang mára már 200 méteres hosszúságot elérő járatai, augusztus végén pedig a kisebb Béla-barlang került elő egy markológép kanala nyomán. A két üreg között az újabb feltárások szerint már csak néhány méteres távolság van, de ember számára járható összeköttetés nem biztos, hogy létezik.

A barlangok nagy hasonlóságot mutatnak a közeli Kórház-barlanggal. Mindegyik üregrendszer szarmata korú, helyenként agyagos, márgás mészkőben alakult ki. A járatokat keveredési korrózió és utólagos omlások formálták ki, de helyenként jelentős szerepe volt a párakondenzáció oldó hatásának is. Két fő szintre tagolhatók az üregek: egy alsó, szűk és ásványkiválásos, valamint egy felső, tágas, de omladékos szintre. Utóbbinál a még ép falakon a lekerekített formák jellemzőek. A két szint valószínűleg egyszerre keletkezett, a nagyobb termeknél egybe is nyílnak, különbségeiknek elsősorban kőzettani okai vannak. Több helyen látványos, valószínűleg kalcit anyagú kristályok figyelhetőek meg. A barlangokon kívül az építkezési gödrökben beszakadási tölcséreket is sikerült megfigyelni, ezek közül a Béla-barlang feletti esetleg forrásszájként működött.

 

 

Béla-barlang

 

A barlang 2002. augusztus 29-én az egykori tapolcai TIAC-pályán folyó szállodaépítési munkák közben, a liftakna mélyítésekor, a felszín alatt 12 méterrel került elő. A barlang bejáratát a markológép szakította fel, majd erről értesítették Kolláth Jánost, aki Kolláth Attilával elsőként járt az üregben. A bejárt szakasz hosszát 20 m-re becsülték. Másnap Kolláth Attila és Szilaj Rezső néhány belógó kőél leütése után újabb kb. 10 m-nyi járatot tárt fel. Az új barlang a markológép kezelőjéről a Béla-barlang nevet kapta. A barlang térképét szeptember 10-én Szilaj Rezső és Sárközi Attila készítette el. A felmért járat poligonhossza 24,7 m lett. A barlangban egyelőre nem tervezünk további munkálatokat.

A barlang fölött a partfalban egy omladékkal és vörösagyaggal kitöltött tölcséresen kitáguló kürtő volt látható, ami elképzelhető, hogy egy egykori forrástölcsér, mivel a barlangjárat ezen túl, úgy tűnik, nem folytatódik. (Nincs teljesen kizárva, hogy a markológép eltömte a folytatást.) A bejárat mellett több kisebb lyuk is vezet az első, kb. 1,5 m magas üregbe. Innen jobbra egy lapos fülke nyílik, melyből enyhe lejtő vezet a főjáratba. Ezután a barlang ellaposodik és összeszűkül, a folytatást lényegében egyetlen járható kuszoda alkotja, melynek legtágabb része is csak négykézláb járható. Ehhez balról két helyen csatlakozik oldaljárat. Az első kb. a barlang felénél, hasadékszerűen nyílik, alján járhatatlanul elszűkülő nyílással. A másik egy aknaszerű, 1,5 m mély oldalüreg, ugyancsak járhatatlan folytatással. Egy lapos kuszoda indul a tetejénél a végpont felé, de egy kőtömb erre is elzárja az utat. A járat vége beszűkül, véleményünk szerint bontásával nem érdemes próbálkozni. A főág vége balra becsatlakozik az előbb említett lapos kuszodába, jobbra és előre pedig omladéktömbökkel zárul. A járat jellege hasonló az eddig megismert szűkebb tapolcai járatokéhoz. A falakat csipkésre oldotta az egykori vízáramlás, mennyezetén miniatűr kürtők, oldási üstök figyelhetők meg. Talpát összecementált felszínű homok borítja. Gyakoriak a fehér kristálykiválások (kalcit, esetleg aragonit is), melyek sokszor az aljzatot is beborítják. Több helyen láthatók gyökerek, melyeket néhol kalcitbekérgezés, máshol penésszerű bevonat borít. A járat vége valószínűleg megközelíti a Berger Károly-barlang Piedl-termének omladékát.

A barlang bejárata elé a szálloda kivitelezője egy betongyűrűsort helyeztetett el, de ennek aljáról a barlangoz nem nyitottak átjárót, így az jelenleg megközelíthetetlen.

 

 

A Berger Károly-barlang feltárása

Fúrásokból már néhány évvel ezelőtt is ismert volt, hogy a tapolcai TIAC-pálya északi oldalán is a Kórház-barlanghoz hasonló járatok találhatók, ezek pontos helyét azonban nem jelölték be. Az itt épülő Hotel Pelion alapozási munkáit megelőző próbafúrások során újra jelentkeztek az üregek, ezúttal azonban feltárásra is sor került. A legmagasabb harántolt üregre Kolláth János irányításával egy 12 méter mély kutat mélyítettek. Ennek alján a várt egy méternél magasabb járat helyett csak kőtörmeléket találtak, de 2002. március 4-én Kolláth Jánosnak rövid bontással sikerült egy kb. 10 m hosszú, szűk, omladékos kürtőben végződő járatot találnia. A felfedező erről értesítette a Plecotus Barlangkutató Csoportot, s másnap fiával, Kolláth Attilával, valamint a kutatócsoport vezetőjével, Szilaj Rezsővel visszatért a barlanghoz. Egy szűkület átbontása után újabb, 10-15 méteres járatba jutottak, melynek végét omladékhalom zárta el. A későbbi feltárási kísérletnél kiderült, hogy ennek átbontása helyhiány miatt nem lehetséges, vagy nagyon sok embert igényelne.

A kutat alaposabban körbevizsgálva feltűnt, hogy a kút alját kitöltő homok és a felette levő kőzet közti ujjnyi résből huzat áramlik ki. Ez a lyuk az elsőként feltárt járat kút felőli végének törmelékkel elzárt folytatása felé vezetett. Mivel az anyag itt csörlő segítségével könnyen a felszínre emelhető volt, a kutatási engedély megérkezését követően (2002. május 16.) itt folytattuk a bontást.

A homok- és agyagrétegek kitermelése után a megnyíló szűkületen át légréses omladéktömbök közé jutottunk, ahol a járat fala és az omladéktömbök között jól érezhető volt a huzat. Ennek irányát követve haladtunk tovább a feltárással. Végül 1,5-2 m³ kőtörmelék kitermelésével elértünk egy helyet, ahol a levegő fentről áramlott a kiásott járatba. 2002. június 2-án rövid, bár nem teljesen veszélytelen omlasztás után már csak egy leszakadt, széttört réteglap zárta le a mennyezetet, melynek résein át egy nagyobb terembe lehetett belátni. A réteglap egy kisebb darabjának kiemelése után végre szabad volt az út! Az első - később dr. Horváth Tiborról elnevezett - teremből még további járat nyílt, melyen át két újabb termet fedeztünk fel.(Keszler Aladár és Piedl Endre-terem) Az új járatszakaszokban, melyeket kb. 80 m-re becsültünk, Kolláth Attila, Szilaj Rezső és Tál László járt elsőként.

A következő időszakban a feltárások a Piedl-teremre koncentrálódtak, bár a Keszler-terem végén levő kuszodákban is folytak néhány méternyi új szakaszt eredményező bontások. A teremből keletre nyíló lebújót kibontva egy alsóbb szinten levő üregbe jutottunk, ahonnan egy járhatatlanul szűk hasadékon át tágasabb folytatás látszott. A szűkületet végül a teremből nyíló kuszodán át tudtuk megkerülni, de ennek végén csak a kisebb termetű kutatók tudtak az alsó szintre lecsúszni. Ők egy omladékhalom leküzdése után több méterre kiszélesedő, de teljesen ellaposodó üregbe jutottak, ahol a további ásás már értelmetlennek tűnt.

A valódi folytatásba végül a Piedl-terem végén levő, huzatoló omladék átbontásával sikerült bejutni. 2002. június 6-án a vízszintesen hajtott feltáró vágatból lefelé vezető lyuk nyílt meg, ahol jól hallatszott, hogy több métert gurulnak a kövek és a huzat is elég erősen áramlott fel. A járat kitágítása után egy lejtőn lecsúszva tágas terembe jutottunk, melynek túlsó végén egy mélyedésben szűk kuszoda bejárata látszott. Rövid vésés után egy hófehér kristályokkal borított kuszodán át a barlang egyelőre utolsó termébe érkeztünk (Kessler Hubert-terem). Az új járatokban Kolláth János, Molnár Milán, Sárközi Attila, Tál László járt először.

Az év hátralevő részében a barlang termeit lezáró omladékhalmokat próbáltuk meg a fal mentén átbontani, eddig sajnos nem túl nagy sikerrel. A Piedl-terem végében 7 métert, a Kessler-terem végében 10 métert, a Plózer-terem feletti omladékban pedig 5 métert haladtunk előre, miközben néhány kisebb üreget is harántoltunk. A bontásokban az eddig említetteken kívül még Bedő Péter, Farkas Dávid, Farkas Arnold, Molnár Bianka, Öveges Péter, Pál Tamás, Ruska Richárd, Sárközi Lívia, Tokaji Norbert és Tóth Péter vett részt rendszeresen.

A feltárás mellett elkezdtük a feltárás dokumentálását is. Folyamatban van a barlang térképének elkészítése, valamint a fotózás.

 

A Berger Károly-barlang leírása

 

A barlang nevét a Tavasbarlang két világháború között tevékenykedő idegenvezetőjéről, Berger Károlyról kapta, aki ebben az időszakban a legtöbbet tette annak kiépítéséért, kutatásáért és népszerűsítéséért.

A Berger-barlang a szomszédos Kórház-barlanghoz hasonló inaktív hévizes barlang, oldott és omlásos formakinccsel, fehér kristálykiválásokkal. A befoglaló kőzet (szarmata mészkő) jellemzői is jelentősen befolyásolják a járatok jellegzetességeit.

Az üregek nagyrészt egy padosan elváló, agyagásványokat is tartalmazó mészkőben képződtek. Ebben legömbölyített formák, cső alakú kuszodák, gömbüstök, gömbfülkék jellemzőek. Az oldási maradék nemcsak az aljzaton gyűlik össze, hanem laza, barna agyagbevonatként a falakat is beborítja. Utóbbi helyen a járat légteressé válása után, a kicsapódó pára miatt keletkezhetett. Alatta keményebb, tisztább mészkő található, amiben szűkebb kuszodák fejlődtek ki, csipkés, kristályos falakkal, kipreparálódott rétegekkel. Ezekben világos, homoknak tűnő üledék található, melynek eredete egyelőre még tisztázatlan. (Felszíni eredetű, vagy oldási maradék?) A nagyobb termek mennyezete gyakran eléri a vékonyabb, agyagcsíkokkal elválasztott rétegekből álló kőzetet is. Ebben felgyorsul a felszakadozás folyamata, az oldásos formák hamar megsemmisülnek, vagy ki sem alakulnak.

A barlang egy 12 méter mély, ráccsal lezárt, mészkőbe vájt kúttal kezdődik. A kút alján két irányba is továbbindulhatunk. Balra egy szűk kuszodán át, melynek falán már feltűnnek a barlangra jellemző fehér kristályok, kissé tágabb üregbe juthatunk, ahol újabb elágazás található. Jobbra egy felszakadás omladékán át egy kürtőhöz juthatunk, melynek tetején is indul néhány méternyi kúszójárat. A másik irányban egy újabb szűkületen átbújva „tágas”, már négykézláb is járható „folyosóba” érkezünk, melynek alját az első szakaszon omladék, beljebb földes üledék borítja, a falakon és az aljzaton pedig szép, borsókőszerű fehér kiválások láthatók.

 

A végponton egy nagy omladékhalom található, amely a köveken kívül barna, fosszilis talajt is nagy mennyiségben tartalmaz. Az innen kimosott anyag még a kút alján is megfigyelhető volt.

Ha a kút alján a másik irányba indulunk, ugyancsak egy szűkületen kell átbújni, majd egy a fal és nagyobb kőtömbök közti, néhány méteres kuszodán át jutunk be az első terembe, amelyet a kórház-barlangi gyógyterápia egykori vezetőjéről, a hazánkat nemzetközi szervezetekben is képviselő dr. Horváth Tiborról neveztünk el. A kuszoda mennyezetén és a kőtömbökön 1-2 cm-es, korallszerű kristályok (aragonit, vagy kalcit) láthatók, amelyek feltehetően aeroszolos kiválásból származnak. A Horváth-terem méretei: 9x6 m alapterület, 1-2 m magasság (az omladékréteget nem számítva). A terem aljzatát nagyméretű, leszakadt réteglapok alkotják, a mennyezetet pedig ezek leválási síkja alkotja. Ezeken is szép kristálykiválások figyelhetők meg.

A teremből két kuszoda is vezet a következő nagyobb terem, a Piedl-terem felé. Az egyik a Horváth-terembe beérve, jobbra egy kicsi, oldott fülkén át a Keszler Aladár terem bejárata előtt vezet el. (Keszler Aladár a Tavasbarlang kutatásában és kiépítésében szerzett érdemeket, városunk életében játszott jelentős szerepe mellett.) Ez a kettős, szűkülettel megosztott üreg inkább csak alapterülete (öt, illetve négy méter átmérőjű részei) alapján kapta a terem nevet, felállni benne csak a belső végén levő, kürtőszerű helyen lehet. Szépek viszont az oldásos formák. Csőjáratok, átbújók, pillérszerű alakzatok figyelhetők meg. Néhány elszűkülő kuszoda is indul innen, az üreg végénél még két szintben is. A terem aljzata nagyrészt üledékes anyag, ami részben talaj, részben oldási maradék lehet.

Ha továbbkúszunk a terem bejárata előtt, a kuszoda mennyezetének felszakadásán át kiléphetünk egy folyosóra, amely jobb felé hamarosan teremmé tágul. Ez a Piedl-terem. A másik irányban a folyosó négykézlábassá alacsonyodik, majd egy átbontott szűkületen keresztül visszaér a Horváth-terembe. Az átbújót, amely egy beszakadás törmeléke és a fal között húzódik, a huzat alapján fedeztük fel. A beszakadás anyaga a kőtörmelék mellett jelentős részben folyami kavicsokat (kvarcit) tartalmazó talaj, ami Tapolca határában a felszínen is megfigyelhető, de a barlang felett már részben lepusztult, részben a tereprendezések során eltemetődött.

A Piedl-terem barlangkutató csoportunk alapító tagjáról, Piedl Endréről kapta a nevét. Idős kora és betegsége miatt ma már nem barlangászik, de különösen a Kórház-barlang feltárása idején igen sok hasznos tanáccsal segített bennünket. A Tavas-ág bejáratát is ő bontotta ki, még csoportunk megalakulása előtt.

Maga a terem inkább egy 13 m hosszú, állva is járható folyosó, mely három kiszélesedésből áll. Alját omladék borítja, ez alatt több helyen megfigyelhető egy, már a kristályosabb mészkőben képződött kúszójárat, amely sok helyen összeszakadt a felső szinttel. A mennyezet agyagcsíkokkal elválasztott, vékony mészkőrétegekből áll, ennek törmeléke több helyen nagy kupacokat alkot, máshol egész tömbökben szakad le az oldalfalról. A terem mennyezetén oldási üstök is megfigyelhetők, ezek alsó része néhol már leomlott.

Befelé haladva balra egy lejtős kuszodán kis üregbe, az alsó szintre juthatunk, ahonnan egy járhatatlanul szűk hasadékon át a folytatásba láthatunk. Oda a fenti teremből egy ovális csőjáraton át kúszhatunk be, de csak a vékonyabb és alacsonyabb kutatók tudnak lecsúszni az alsó szintre ennek végénél. Ha ez sikerült, még kb. 10 métert tudunk előre jutni, majd a járat egy kiszélesedő és ellaposodó „teremben” ér véget.

A Piedl-terem végét egy nagy, köveket, vörösagyagot, gyökereket egyaránt tartalmazó omladék zárja le. A fal mellett beásva itt még 9 métert jutottunk előre. A bontás végén, főleg télen jól érzékelhető a huzat, ami minden bizonnyal a felszínről jut be az omladékon keresztül. A további barlangszakaszok felkereséséhez nem kell a bontás végéig elmászni, mert mindjárt az omladék tetején egy lefelé vezető meredek lejtő nyílt meg a bontás során, amelyen lecsúszva a barlang legszebb termébe juthatunk. Ezt a jól ismert - tapolcai születésű - barlangi könnyűbúvárról, Plózer Istvánról neveztük el. A terem alakja csaknem szabályos kör, átmérője 6x7 m, magassága 2-3 m. Alját nagy omladéktömbök borítják, a mennyezeten pedig, mivel még nem harapózott fel az agyagcsíkos rétegig, látványos oldási üstök figyelhetők meg. A teremhez egy omladék-labirintus csatlakozik, felszakadásos kürtővel és egy körjárattal, melyen visszatérhetünk a Plózer-terembe. Itt valaha egy másik terem lehetett. Néhol hófehér penésszel bevont, elhalt fagyökerek is láthatók benne.

A Plózer-teremből szűk kuszoda vezet a barlang jelenleg utolsó termébe, a Kessler Hubert-terembe. E híres barlangkutató többször járt Tapolcán is, pl. a Kórház-barlang kiépítésében működött közre. A bevezető kuszoda, bár meglehetősen szűk, de azért látványos. Itt ugyanis nemcsak a falakra és a mennyezetre, de az összecementált, homokos aljzatra is borsókőszerű kristályréteg telepedett.

A terembe beérve a szemközti oldalon a kuszoda egyre szűkebben még folytatódik néhány métert, jobbra pedig egy nagy omladékkúpra juthatunk fel. A terem mennyezete a már látott vékonyréteges mészkő, ami itt is magasra felszakadozott, legalább a felszínközeli vörös agyagrétegig. Innen a fal mellett még mintegy 10 métert vezet előre egy bontott kuszoda a jelenlegi munkahelyünkig. A terem méretei: 10 m hosszú, 5 m a legnagyobb szélessége, az omladékkúp tetejéig kb. 3-4 m a magassága a kuszodától számítva.

 

 

Felszíni megfigyelések az egykori TIAC-pályán folyó építkezésen

 

A volt TIAC-pályán épülő szálló munkálatai során 2002 nyarán kezdték el ásni a létesítmények alapgödreit. Ezek partfalában több barlangra utaló felszakadási tölcsér keresztmetszetét lehetett megfigyelni.

A TIAC-pálya helyén valamikor gödrös-beszakadásos terület volt, amit valószínűleg kőfejtőknek is használtak időnként. A pálya kialakítása során a mélyedéseket elegyengették, betömték, így az építkezés előtt a felszínen semmi sem látszott. Az utolsót, a pálya ÉK-i sarkához csatlakozó árkot a nyolcvanas években töltötték fel. Az azonban így is látszott, hogy a pálya egy enyhén dél felé lejtő területbe ékelődő, kelet-nyugati tengelyű természetes mélyedésben helyezkedik el. Ennek északi és keleti pereme viszonylag magas, a déli és nyugati pedig jóval alacsonyabb, 1,5-2 méteres. A futballpálya lelátóját a legmagasabb domboldalon, északon építették meg.

A pálya területén az építkezés előtt, de már korábban is végeztek fúrásokat. Ezek alapján a feltöltés alatt több tölcsérszerű képződmény található. A Kolláth János által kidolgozott elmélet szerint a pálya helyén valamikor egy, a mai Malom-tóhoz hasonló forráscsoport volt, amelynek vize a mélyedés legalacsonyabb, délnyugati részén a Semmelweiss utca irányába folyt le, majd ott a lejtésnek megfelelően délre fordult. Ehhez a forráscsoporthoz tartozott a Kórház-barlang, és a most feltárt Berger Károly-barlang is. Ezt az elméletet megerősíti, hogy a Kórház-barlang csaknem a pálya alá eső részén, a Tavas-teremben ma is források fakadnak. Ezek a karsztvíz mélyebbre - a Malom-tó és a Tavasbarlang szintjére - történt süllyedésekor alakíthatták ki új, föld alatti feltörési helyüket.

Az építkezés során korábbi megfigyeléseinket újabbakkal egészítettük ki. A pálya DK-i részén, a kórház felőli partfalban két beszakadás tűnt elő a talajréteg alól. Mivel itt aránylag kis mélységbe nyúlt le a gödör, ezeknek csak a felső része volt megfigyelhető, mészkő közé ékelődő talajfoltok formájában. A pálya ÉNY-i végén, a leendő teniszpálya gödrében három nagyobb, barlangfelszakadásra utaló berogyás metszetét figyeltük meg. (Kettőt a nyugati partfalban, egyet pedig a gödör belsejében. Előbbieket azóta lefalazták, az utóbbit pedig elbányászták a gödör bővítése során.) Ezek a Berger-barlang Piedl-termének végén levő omladékhalomhoz kapcsolódhatnak.

Hasonló berogyás megfigyelhető volt a szálló liftaknájának mélyedésében is, a Béla-barlang bejárata felett. Ennél jól látható volt a bejáratból a tölcsérhez vezető omladékos zóna is. (Mivel a bejárat, úgy tűnik a barlang végpontjára nyílt rá, az is elképzelhető, hogy egy valamikori forrásszáj került a felszínre, ahova az omladékos zónán át emelkedett fel a barlangból a karsztvíz.)

A partfalban feltárt berogyásokban, különösen a teniszpálya közepén, jól látszott a barlangok feletti kőzet rétegződése. A jelenlegi, fekete talaj alatt feltöltés, majd a korábbi talaj barnás csíkja volt kivehető. Utóbbi a beszakadás belsejében is megfigyelhető. Ugyanez a talaj felbukkan a Berger Károly-barlangban is, pl. a Horváth-terem és a Piedl-terem közti átjárókban. Ez alatt agyagos csíkokkal tarkított, törmelékes mészkő található, majd egy jellegzetes vörös agyagréteg, ami után már szilárdabb mészkő következik.

 

 

 Vissza a tetejére