Barlangászhimnusz

(Sebestyén István: A csend világa)
Fönt már kigyúlt az éjszaka,                 
messzi fények ragyognak szerteszét;
de a patak nem hozza le nekünk
a csillagok neszét.

Ott fönt barátok alszanak
s talán ránk gondolnak még,
itt a mélyben sötétek a falak,
s csak a karbidlámpa ég.

Ref.: Sej, haj, nem bánom én,
ha a síromon nem lesz kereszt;
aki nem látta még a csend
világát, úgysem érti ezt.
           
Foltos ruhájú, víg legény,
próbaútján nem kíséri gond;
Hegykirálynő csoda-birodalmát
Két kezével túrja a bolond.
 
Cseppkőpalástban élete,
ő lesz majd e világrész ura,
ó, de addig sok-ezerszer jön még el
fönn a külszínen az éjszaka!
 
Ref.: Sej, haj, nem bánom én,
    ha a síromon nem lesz kereszt;
    aki nem látta még a csend
    világát, úgysem érti ezt.




Vissza a tetejére