A barlang Balatonederics külterületén, a Keszthelyi-hegység fennsíkjának Sárkány-erdő nevű részén helyezkedik el, a megyehatárt jelentő szekérút keleti oldalán található Medvehagymás-töbörben. Első, tíz méternél rövidebb szakasza eddig is ismert volt, azt csoportunk tárta fel az 1990-es években. Az ismert szakasz (egy kis hasadék) azonban túl szűknek bizonyult a munkához, helyenként omlásveszélyes volt és a huzat is elég gyengén fújdogált. Néhány résen át azonban át lehetett látni egy párhuzamos hasadékba, amelyet felülről próbáltunk megnyitni egy aknával (a továbbiakban második munkagödör). Bár a második munkagödör alján már üregesedés mutatkozott, de a nagyméretű kövek eltávolításához nem volt megfelelő eszközünk, így a feltárás itt is abbamaradt.
Figyelmünket a szomszédos November 7-barlangban végzett kutatások irányították rá újra a Medvehagymás-töbör barlangjára. Feltárásaink egyik végpontja, a Kilátó és a Jégverem térsége ugyanis becslésünk szerint már erősen megközelítette a töbröt, erre utaltak az agyagos befolyások és a Jégverembe a téli időszakban befolyó hideg levegő. Még a tavaszi időszak folyamán Horváth Sándor megvizsgálta a Medvehagymás-barlangot és ott jelentősebb huzatot tapasztalt. A barlang végéig azonban nem jutott le, mert azt egy időközben bekövetkezett omlás teljesen elzárta. A következő napok egyikén kipucoltuk a második munkagödrünk aljába behullott földet és falevelet, de az eredeti szintnél sokkal mélyebbre most sem jutottunk. Ezután nov. 7-ig nem foglalkoztunk a barlanggal, ekkor a beomlott törmelék eltakarításával az eredeti végpontot akartuk hozzáférhetővé tenni.
Bontás közben kiderült, hogy az omlás, illetve a munka közben bekövetkezett újabb kőhullások szabaddá tették azt a nyílást, amelyen keresztül eddig csak szemlélhettük a túloldalon levő üreg egyik falát. Egy nagyobb kőtömb kiemelésével Horváth Sándornak sikerült átkúsznia rajta és egy négy-öt méter hosszú, két végén omlással elzárt hasadékba jutott, melynek alján a kövek közti üregben tűnt el a befelé jövő huzat. A kövek kimozdításával egy szűk repedés vált láthatóvá, mely mögött a bedobott kövek nagyobb üreget sejtettek. Depóhely hiánya miatt ezt még nem tudtuk járhatóvá tenni, ezért a mennyezeten a földes kitöltés megbontásával összenyitottuk a barlang új járatát a korábbi második munkagödrünkkel, amelynek alja csak fél méterrel helyezkedett el fölöttünk. A nyíláson át már a felszínre tudtuk termelni az omladékot, így a feltárult repedés hozzáférhetővé vált. Elsőként, némi tágítás után Horváth Sándor préselte magát keresztül, majd újabb kalapálás után Szilaj Rezső és Botyánszky Tamás következett. Innentől a járatrendszer már szabadon bejárható volt. Fentieken kívül még Tóth Péter vett részt a feltárásban.
A „kitágított” repedés után egy kisebb üregbe jutunk, amelyből egy aknán mászhatunk le az első nagyobb terembe. Itt a mennyezeten szalmacseppkőcsoport, a földön néhány állócseppkőkezdemény látható. A következő aknán biztosítókötéllel ereszkedtünk le, innen egy fehér cseppkőkéreggel, kisebb függőcseppkövekkel díszített törmeléklejtőn mászhatunk fel egy darabig. Lefelé hosszabb hasadékba jutunk, melynek alján még néhány, omladékkal záródó lyukba lecsúszhatunk. A hasadék mennyezetén még egy nagyobb üreg nyílása látszik, de ide túl kockázatosnak tűnt a felmászás biztosítás nélkül, ezért egyelőre felderítetlenül hagytuk.
A Medvehagymás-barlang bejárata egy néhány méter mély beszakadásos eredetű töbörben nyílik. A barlang jellegében hasonlít a November 7-barlang belső szakaszához. Balatonedericsi viszonylatban ép falúnak nevezhető hasadékok alkotják, tehát döntően tektonikus eredetű. Emellett oldásnyomok is láthatók a falakon. A nagyobb mennyiségű cseppkő arra utal, hogy a mélyebb szakaszok itt is mészkőben (Edericsi Mészkő), vagy már erősen meszes dolomitban keletkeztek, de a bejárat térségében még egyértelműen a dolomit (Sédvölgyi Dolomit) a domináns. A járatok hossza becsléseink szerint eléri a száz métert, mélysége a 30-40 métert.