November 7-barlang és Nagy-töbri-barlang

 ( Balatonederics )

    A barlangok Balatonederics község határában, a Keszthelyi- hegység fennsíkján találhatók, a Sárkány-erdőnek nevezett területen. Bejáratuk 405 m tszf. magasságban levő töbrökből nyílik, a
Sipos-torok nevű völgy felső részén levő, már beerdősülő irtás és ettől északra, a zöld turistajelzéstől nyugatra eső újabb irtás között meghagyott cseresben.

    A két barlang között mindössze 50 m a távolság, kialakulások és morfológiájuk is nagyon hasonló.
 Egy jól felismerhető ÉK-DNy-i hasadék mentén helyezkednek el. Ez a hasadék a Nagy-töbröt, a November 7-barlangot és a további 100 m-re található Medvehagymás - barlang töbrét köti össze.

    Mivel a barlangok között ilyen szoros összefüggés mutatható ki, a két előbbi barlang kutatását
párhuzamosan végezzük. A rendszerhez csak bizonytalanul kapcsolódó és a már korábban kibontott, szűk, gyengén huzatoló bejárata alapján nem túl jelentős Medvehagymás-barlanggal egyelőre nem foglalkozunk.

    A barlangok felső-triász dolomitban alakultak ki, melyet kis, max. 1-2m-es vastagságban löszös üledék fed. Az üledék alól a kőzet csak a fennsíkperem közelében bukkan ki, a beszakadások oldalában sem látható.A dolomit a szokásosnál több kalcium-karbonátot tartalmaz, valószínűleg ezért állékonyabb a
Keszthelyi – hegység nyugati részén megfigyelhető, gyakran porló dolomitféleségeknél.

    A barlangok keletkezése a Keszthelyi-hegység kiemelkedésekor bekövetkező tektonikus mozgásokra vezethető vissza. Alaprajzukon világosan látható, hogy egy nagyjából ÉK-DNY-i irányú (40°- 220°-os) hasadék alkotja őket, melyhez kereszttörések kapcsolódnak. Ez az irány megfelel a Dunántúli
középhegység egyik fő törésirányának. A hasadék helyenként kitágul, ezt az erősebb kereszttörések okozzák.

    A hasadékok nyitottsága valószínűleg azzal magyarázható, hogy a területet erős húzóerők érték (érik)
a hegységképző mozgások során, így a törések szétnyíltak.

    A törésrendszer kialakulásakor a repedések közé kerülő, amúgy is omlékony dolomit nagyméretű tömbökre vált szét, különösen a barlangok felső zónájában és a tágasabb részeken. Itt gyakran még az oldalfalak is blokkokra szakadoztak. Ahol mindössze egy repedés figyelhető meg, ott a barlangok nem,
vagy csak nehezen járható (pl. Noveber 7-barlangban a 10-es akna alsó része).

    A bekövetkező omlások a barlangban beszorult, összeékelődött kőtömbökből álló álfenekeket és álboltozatokat hoztak létre. A járat tetejét és alját a legtöbb helyen ez alkotja, néhol viszont nagyjából sík kőzetlap figyelhető meg a mennyezeten (pl. a November 7-ben a 10-es akna felett és a Hálaadás terme alatt). Ezek valószínűleg fel nem darabolódott és ki nem billent darabjai a törészónában fekvő hajdani szálkőzetnek. (Elválási felületek.) Az omlást előkészítő repedések már ezeken is láthatók.

   A bejáratok töbrei alatt olyan mérvű volt a járat beomlása, hogy álfenék, illetve álboltozat nem alakult ki, vagy később ez is összedőlt. Így nagy mennyiségű felszíni anyag folyhatott be akadálytalanul a barlangba, utánrogyásos töbröt .alakítva ki. Fenti folyamat oka minden bizonnyal egy erős kereszttörés lehetett. A befolyt anyag még a barlang végpontján is megfigyelhető. A jelenlegi bejáratok tehát nem víznyelők,
hanem felszakadással képződtek. Ezt bizonyítja a patakmedrek hiánya is.

    A barlangok arculatának kialakulásában a becsorgó, beszivárgó víz korróziós hatása is szerepet játszott, azonban az üreg méreteit ez nem befolyásolta jelentősen. A a korróziós formák gyakoriak, de méreteik
nem jelentősek. (Max. 10-15 cm) Főleg a kevésbé omlásos szűkebb hasadékok falain láthatók. Egyes nagyobb, félgömbszerű formák képződésében az anyagkipergésnek is jelentős szerepe lehetett.

    Elképzelhető viszont, hogy a mélyben valamilyen oldott járat is található, ebből kiindulva történt a törés menti felszakadozás. ( Ilyen oldott járat került elő a közeli Döme-barlangban.)

 

Kitöltés, képződmények,

 

    A két barlang meglehetősen szegény képződményekben. A barlangok kitöltése főleg omladékból,
kisebb mértékben löszös-agyagos anyagból áll, mely álfenekeket, törmelékhalmokat alkot.

    A hasadékok falain a nagymértékű töredezettség miatt kőzetrétegzést nem sikerült megállapítani, az esetleges tektonikus elmozdulások kimutatásához sem találtunk támpontot. (Egyes szétvésett kőtömbökön megfigyelhetők voltak néhány cm vastag rétegek, de szálkőfalon nem.)

    Gyakori formák a falba bemélyedő, kitágított repedések. A kőzetfelszínt sósavazva a pezsgés főleg a repedésekhez kapcsolódott, így valószínűleg kalcit található bennük.

    A kevésbé repedezett falfelületeken kanneluraszerű, néhány mm mély oldási csatornák láthatók. Máshol agyagbevonat látható a falakon, mikrotetaráta-szerű formákat alkotva. Néhány csepperóziós mélyedés is található az üledékben.

      Érdekesek azok a kristály-kipreparálódások is melyeknél, egy tejszínű, homogénnek tűnő (mikrokristályos?) anyagot körben 1-2 mm-es „árok” választ el a kőzetfelület többi részétől. Alaposabban megvizsgálva a jelenséget, kiderült, hogy az említett anyagot kalcitkristályokból álló bevonat veszi körül. Maga a központi rész viszont jelentős részben dolomitból állhat, mert alig pezsgett sósav hatására.

    Cseppkövesedés csak a bejárati szakaszon figyelhető meg, a felszínhez közel. Ez nagyrészt
cseppkőkérgeket jelent, illetve néhány cm nagyságú sztalaktitokat. Anyaguk valószínűleg a kőzetrésekben levő kalcitból, esetleg a felszíni löszből származik.

    Különösen érdekes az a két párkányszerűen benyúló, aljzatát vesztet cseppkőkéreg, melyek a
November 7-barlang bejárati szakaszán, befelé jobbra látható. Aljukra homok és kőzetdarabkák tapadtak, melyek jelzik, hogy a kitöltés valaha 1 m-rel magasabb volt. Az aljzat süllyedését valószínűleg a töbör
alatti beszakadás ismételt utánrogyása idézte elő. Ebbe nemcsak a felszínről, de a környező üregekből is folyhatott be anyag.

    Érdekes lelet az a két nagyobb (5- 10 cm) kvarckavics, melyeket a November 7- bg. Omladék-termében találtunk. Mivel a fennsík a pannonban már kiemelt helyzetű terület volt, ezek csak korábban kerülhettek
ide, valószínűleg a miocén korábbi időszakában. A felszínről ez a lerakódás már lepusztult, esetleg a lösz alatt lappanghatnak maradványai.

    A Nagy-töbör bontásánál is előkerült egy érdekesség. A barlang alján mélyített kutatóaknában az
omladék közül egy törött és kopott mamutfog került elő. Tekintve, hogy a mamut kevéssé jellemző állata
a szűk hasadékbarlangoknak, így a felszíni jégkori üledékek bejutását jelzi a barlang jelenlegi végpontjára.

 
 

A November 7 – barlang

 

A barlang kutatástörténete

 

    A területen levő felszakadások már régebb óta ismertek a barlangászok előtt. Említik őket az Alba
Regia Bkcs. 1979-es jelentésében is. Ekkor víznyelőkként írták le őket. (Beszámoló az MKBT 1979. évi tevékenységéről, Gyebnár János- Kárpát József által írt rész a balatonedericsi kutatásokról).

    A feltáró kutatást 1992. november 7-én kezdte el a Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport, innen
származik az elnevezés.

    Az első üreget 1993 aug. 6-n sikerült elérni földes-köves omladékban, mintegy 3 m mélyen. A barlang
hosszát ekkor 20 m-re, mélységét 12 m-re becsültük. (A későbbi mérésnél ez 23, illetve 10 m-nek bizonyult.)

    A végpont hozzáférhetetlensége miatt a bontást a néhány méterrel előbbre levő letörés alatt, homokos-köves kitöltésben kezdtük meg, azonban depózási gondok miatt a munka hamarosan abbamaradt.

    1997 őszén sikerült megfigyelni, hogy a végpont előtti járat talpát alkotó kőtömbök alatt homokos-agya-
gos üledék helyezkedik el. Ebben egy alagutat ástunk ki, melyen keresztül a végponton levő szűk, függőleges lyuk alja mélyíthető és tágítható lett. Igy 1999-ben elkezdődhetett a lyukból vízszintesen továbbvezető járatból a nagyobb kőtömbök közti törmelék kitakarítása. Az omladékon május 8-án sikerült átjutni először. A megnyíló résen egy 1-1,5 m magas és hasonló hosszúságú üregbe jutottunk be, melynek túlsó végén egy szűk hasadékon át nagyobb terembe lehetett belátni.

    Május 24-én a Styx csoport tagjai a barlangban rövid túrát tettek. A hasadékon néhány kő kiemelésével sikerült lejutniuk. Ezután lényegében az egész ma ismert üregrendszert sikerült bejárták.

    Jelenleg a feltárási munkák a barlang alsó végpontján folynak. Itt egy kis fülkébe lehetett belátni egy
szűk hasadékon keresztül, ahonnan légáramlás érezhető. Az aljzatot kitöltő homokos üledékbe mintegy 1 m-es kutatógödröt mélyítve a hasadék alsó, kissé kitáguló alján át be tudtunk csúszni az említett kis üregbe,
ahonnan sajnos nem vezetett tovább járat. Az üledék további kitermelésével viszont elképzelhető, hogy
átjutunk a fülke végét lezáró kövek alatt.

    További feladat az Omladékos-terem biztonságos megközelítésének megoldása, a jelenlegi lemászóhely ugyanis erősen omlásveszélyes. Itt egy szobányi kőtömbök közti rés kitágítása lehet a megoldás, majd
ezután következhet az itteni végpontok alaposabb átvizsgálása, bontása.

 

 

A barlang leírása

 

A November 7-barlang mélysége jelenleg 30 m, hossza kb. 105 m. (Felmért hossza 89 m.)

    A lejárat egy kb. 15 m átmérőjű, 3,5 - 4 m mély meredekfalú töbör alján nyílik. Környéke nagyjából sík terület, melyen több hasonló beszakadás is található.

    A bejárati, mintegy 3 m mély akna faácsolattal van biztosítva. Innen egy letörésben végződő meredek lejtőn csúszhatunk le a barlangba. Tovább balra egy kőtömb alatt átbújva kisebb oldalfülkébe jutunk,
jobbra pedig a következő letöréshez. Ez utóbbi alatti fülkéből nyílik a régi végpont bontását lehetővé tevő „alagút”.Az „alagút” felett, kőtömbök alkotta lépcsőkön jutunk el a barlang 1999 előtti végéhez. (A térképen
a 8\I. pont.)

    A következő kis üregből nyílik a Balázs-fogó szűk hasadéka. A Balázs- fogó túlsó végén a Hálaadás
termébe jutunk. A terem alját borító kőtörmelékben több lyuk is nyílik lefelé az alsó hasadékba. Az omladékhalmok az eredetileg egységes hasadékot horizontálisan három részre osztották (Omladék-terem, Travis-folyosó, 10-es- akna).

      Elsőként a középső Travis-folyosóba jutunk be, ennek DNy-i végénél átmászhatunk a kitáguló hasadék
végén levő nagy kőtömbökön az Omladék- terembe. Ez egy viszonylag tágas, kb. 10 m hosszú hasadék,
 D-i oldalán és a végén omladéktömbökkel. A terem megközelítése egyelőre életveszélyes. A jövőben a
22\I. pontnál levő szűkület tágításával biztonságosabbá tehető a bejutás.

    A Travis-folyosón a másik irányba haladva átmászunk egy kisebb, majd egy nagyobb akna felett, majd néhány kőtömbön felkapaszkodva a 10-es akna távolabbról nem látható bejáratához érünk. Ezen lemászva érkezünk a barlang legmélyebb pontjára. A hasadék mélyebb végén látható a barlang szűk, huzatos végpontja,
a másik irányban pedig egy meredek, eléggé összeállt törmeléklejtővel végződik a járat. Ez a bejárat alatti omladék alja lehet. A barlang végpontját a kutatógödör tanúsága szerint 1 m vastagságban csaknem kőzetmentes, vékonyan rétegzett homok fedi. Ez minden bizonnyal az előbb említett törmeléklejtőből származik, onnan moshatta ki a töbrön át bejutó víz.

 

 

Nagy-töbri - barlang

(Nagy-nyelő, Somos-barlang)

    A töbör mélypontján található berogyást a Tapolcai PLECOTUS Barlangkutató Csoport kezdte bontani
1992. tavaszán. Az év nyarán a Csodabogyós-barlangnál táborozó ACHERON csoport is bekapcsolódott
a munkákba. A függőleges kutatóakna kb. 2 m mélységig laza kitöltésben haladt, onnantól egy kb. 1 m széles, teljesen feltöltött hasadék szálkőfalai határolták két oldalon a bontást. A másik két oldal méretes kőtömbökből álló omladék volt, amely fenyegetően tornyosult a kutatók feje felett. A kitermelt anyag is főként nagy kövekből állt, földdel keverve. Lefelé haladva a huzat egyre érezhetőbb lett, ez adva kitartást
a munka során. Közös munkával 7 m mélységben lyukadtunk a barlangba, innen különösebb nehézség nélkül sikerült lejutni a végpontra, mindössze egy szűk hasadékot kellett kitisztítani a kövektől.

    A bejárat évekig elhagyottan állt, a felső, laza üledék besuvadása el is tömte a szűk lejáratot. 2000 folyamán a Plecotus Barlangkutató Csoport újra kibontotta a barlangot és a lejáratot félgömbfával
kiácsolták, ami remélhetőleg néhány évig kitart még.

    A barlang két végpontja közül a délnyugatit kezdtük el először bontani, mivel itt egy denevért láttunk kirepülni a kövek közül. Sajnos ez az állat valószínűleg csak lepottyanhatott ide, mert lefelé haladva az omladék egyre jobban összetömörödött. Úgy tűnik, hogy itt a hasadék közepén levő kőomladék rádőlt egy régebbi, ellenkező irányú omladéklejtőre, amely viszont jelentős mennyiségű felszíni anyagot is tartalmaz. Utóbbi lejtő a hasadék közepe felé tart, tehát a jelenlegi omladékdomb helyén valamikor egy gödör lehetett, melynek alján esetleg tovább lehetett jutni a mélyebb zónákba. Ezt megerősíti az is, hogy a huzat éppen a kőomladék-domb tetején a legerősebb. Ezen megfigyelés után bontási helyünket áthelyeztük a hasadék északkeleti részére, ahol az omladék alá próbálunk bontani. Jelenleg már 4-5 m közti mélységben járunk, egyre erősödő huzat mellett. Sajnos a depóhelyek vészesen fogynak és a további munkák előtt biztosítani kell az eddig kiásott aknát is. Biztató viszont, hogy lefelé növekvő méretű üregekkel találkozunk, a legnagyobb már eléri a fél métert is.

    A barlang mélysége 45 m, hossza kb. 80 m.

    A Nagy-töbör egy mintegy 25 m átmérőjű, 6-7 m mély beszakadás. Ennek alján, egy másodlagos berogyásban nyílik a barlang ácsolattal biztosított bejárati aknája, amely mintegy 7 m mélységű. Ennek
alján egy szűkületen átbújva jutunk be a tulajdonképpeni barlang első, omladékos üregébe. Az átbújóra visszatekintve átélhetjük a barlanghoz kötődő jellemző érzelmeket, bizonytalanságot, halálfélelmet stb., vérmérséklettől függően. A szűkület mennyezetét ugyanis egy látszólag szabadon lógó kőtömb alkotja, melyet nem tudni mi tart, de az alatta levő korhadt fadarab biztosan nem.

    A továbiakban két szűkebb repedésen kell lecsúszni, köztük egy kisebb cseppkövekkel díszített fülkét
is láthatunk. A második repedés aljából indul az Óriás-terem 10 m-es aknája, ahova kötélen ereszkedhetünk be. A korábbiak után kellemes meglepetést jelent a helyenként 2 m szélességet is elérő, magas hasadék látványa.

    A hasadék alján lejuthatunk egy oldalfülkébe, illetve a törmeléklejtőn lemászva elérjük a következő, 6 m-es aknát (mászható, de kötélbiztosítás azért nem árt). Ennek alján elérhetjük a barlang dny-i végpontját,
a törmeléken felmászva és az Egérfogó alatt átbújva pedig leereszkedhtünk az északkeleti végpontra is, ahol jelenleg a bontás folyik. (Az Egérfogó egy köbméteres kőtömb, amely nem közvetlenül a falra támaszkodik, hanem egy kisebb kődarab feszül közéjük. Ha leomlik, több méter magasságú kőhalmaz zuhan az aknába.

Összefoglalás:

    A November 7-barlang és a Nagy-töbri- (Somos-) barlang a Balatonederics feletti 400 m magas dolomitfennsíkon helyezkedik el a Keszthelyi-hegység keleti részén. Mindkét barlang a hegység kiemelkedése során létrejött tektonikus hasadékrendszer része, irányuk és kis távolságuk alapján valószínűleg ugyanahhoz a töréshez kapcsolódik kialakulásuk. Fő járataikat egy nyitott hasadék alkotja, amely omlással tágult ki. Bejárataik, melyek egy-egy töbör alján nyílnak, felszakadással és utánrogyással jöttek létre. Bár elég sok korróziós forma látható, ezek fejletlenek és csak alárendelt szerepük volt a
járatok tágulásában.

    Kutatásukat a Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport végzi, a Nagy-töbör feltárásában az Acheron Barlangkutató Szakosztály is részt vett. Megtörtént a bejáratok ideiglenes kiácsolása, a bontások az aknák alján folynak, ahol a huzat alapján további járatok várhatók. Néhány helyen további járatbiztosítási munkák
is szükségesek.

    A fennsík hasadékrendszere valószínűleg még jelentős járatokat rejteget, erre utalnak a több helyen látható beszakadássorok, az sem elképzelhetetlen, hogy a mélyben ezek összeköttetésben állnak oldásos eredetű barlangüregekkel is.

 

Szilaj Rezső

 Vissza a tetejére