Továbbjutások a November 7. barlangban

Ez a barlang az 1990-es években történő felfedezése óta 110méter hosszban volt ismert. Eldugott, omlásveszélyes bejératának helyét kevesen tudják, járatai semmilyen érdekességet nem tartalmaztak. Túrázni sem járt bele senki, azonban 2009. január 31-én megváltozott. Horváth Sándor és Czémán Szabolcs úgy döntött, hogy szemügyre veszik ezt az általuk még nem látott barlangot, és ettől a rendkívül rossz, igen hideg felszíni időjárás sem tartotta őket vissza. Éppen ez az időjárás lett a szerencséjük, mivel a kinti és benti hőmérsékletben ez komoly különbséget, s ezáltal a barlang belsejében komoly huzatot hozott létre.

A barlang délnyugati végpontján, az Omladék-teremhez csatlakozó felső járatokban egy addig észre nem vett huzatoló helyre figyeltek fel, ahol kis bontás után több métert estek a bedobott kövek. Kb. két méteres mélyítést követően átbújthattak egy szűk lyukon, ahonnan visszatérve nagyméretű járatokról számoltak be. Ezt követően, némi vésés után Mészáros István és Szilaj Rezső is utánuk ment. Az első csapat időközben egy kő kifordításával bejutott egy nagyobb terembe. Innen már egyesült erővel folytattuk a kutatást és még két termet sikerült feltárni, néhány kisebb járat mellett.

Az új barlangszakasz 20 méter mélyen nyílik a barlang bejáratához képest és kb. 30 méter mély. Ezzel a korábban 30 méteres barlangmélység 50 méteresre nőtt. Az akkor feltárt rész hossza becslésünk szerint eléri a száz métert, ezzel a November 7.-barlang meghalatja a 200 méteres hosszúságot. Az új járat lényegében a korábban ismert ÉK – DNy-i tektonikus hasadék folytatása, csak általában nagyobb méretekkel. Néhol párhuzamos hasadékok is megfigyelhetőek, a tágasabb terek feltehetően a köztük levő kőzettömeg elmozdulásával alakultak ki. A barlangra a nagy mennyiségű kőomladék jellemző, helyenként szobányi tömbökkel, máshol murvaszerű megjelenéssel. A falakon néhány helyen vasas kéreg maradványai láthatók.

A kutatóakna alatt 10 méteres, párkányokkal tagolt letörésen mászhatunk le, ide kapaszkodókötelet helyeztünk. Alul háromfelé ágazik a járat.

1. Egy kő alatt átbújva a régi részek alá vezető hasadékba jutunk. Ennek végén felmászva, kőtömbök mögött egy fülkébe látni be, de ennek pontos mérete csak bontás után állapítható meg.

2. A lemászással szemközti szűkület felett néhány métert előre lehet jutni a hasadékban, de a vége eléggé elkeskenyedik.

3. A fő járat a szűkület mögött található. Kövek között átbújva egy lejtőre érünk, mely egy terembe vezet. Ennek alján egy nagyobb aknába lehet lemászni kb. 4 métert, de kicsit nehéz a kimászás. A fal mellett, a terem végén egy szűkebb hasadékba is lecsúszhatunk, a hasadék belső részein még több métert lehet feltraverzálni, de vízszintesen sajnos beszűkül.

Ha nem megyünk le végig a terem aljába, hanem a teteje felé haladunk, egy újabb, 5-10 méteres terembe láthatunk be. Az egyik lyukat kivésve, kötéllétrával beereszkedtünk kb. 5 métert. Leérve néhány kő kiemelésével, egy szűkebb járaton visszajutottunk az előző terem alján nyíló 4 méteres aknába.

A kötéllétra beszállásánál felfelé mászva egy harmadik terem található, melynek alját murvalejtő alkotja. Az előző termekhez hasonlóan ennek mérete is 5-10 méter között van.

A jan. 31-én feltárt járat alján, a 4 méteres aknából kiindulva február 8-án Czémán Szabolcs, Horváth Sándor és Szilaj Rezső négy letöréssel tagolt teremsort (széles hasadékjáratot) talált, melynek végét magas hasadék alkotja. Ezt omlás zárja le.

Február 15-én az omlásnál Horváth Sándor egy eltömődött kereszthasadékra figyelt fel, melyet kibontva, hosszú folyosóba jutottunk. Ez egy „Z” törés után 4-5 méteres aknával végződik. Itt kötélen lemászva magas cseppkőlefolyással díszített terembe jutottunk, melynek mindkét oldalán egy-egy kb. 10 méter mély hasadékakna nyílik. Az egyik szabadon mászható, alján szűk bebújó után látszik a tágabbnak tűnő folytatás. Az akna tetején még négy métert sikerült vízszintesen kibontani. A másik aknába kötélen ereszkedtünk le, itt rövid bontással további négy méter mélyre sikerült lejutni egy kereszthasadékhoz csatlakozó oldott fülkében.

Az elsőként talált folyosóba visszatérve, a folyosót megosztó álfenék végén egy néhány méteres üregbe bontottunk fel, melynek alján több lyuk is vezet lefelé egy mélyebb aknába, illetve felfelé egy terembe. Ezeket idő hiányában már nem tártuk fel. A feltárásban Horváth Sándor, John Szilárd, Mészáros István, Piri Attila és Szilaj Rezső vett részt.

A február 21-22-i, illetve febr. 28.- márc. 1-i hétvégén újabb szakaszokat sikerült feltárnunk a balatonedericsi November 7.-barlangban.

Az előző héten feltárt észak-déli hasadék bevezető szakaszának felső részéből kiindulva febr. 22-én két terem jellegű üreget bontottunk ki a nagyméretű omladéktömbök között.

Ugyanitt egy aknába kb. 5 métert lemászva három, a fal és az omladék között elhelyezkedő, néhány méter hosszú terembe jutottunk, köztük szűk összekötőkkel. A legészakibb terem mennyezete egy keskeny lyukkal visszacsatlakozik a felső járatba. A déli teremből (a lejárati akna alján) két átbújó kibontásával még két további üreget találtunk. A járatszakaszban több továbbjutási lehetőség is van.

Az észak-déli hasadék első nagy letörésénél (Kilátó) 5 métert felmászva egy hasadékterembe jutottunk, melyben kb. 10 métert lehet még felfelé traverzálni. Itt szép cseppkődíszek is láthatóak. A barlangnak ez az ÉNy-i része egyébként a cseppkövek és a kipreparálódott zátonyszervezetek alapján már nem dolomitban hanem mészkőben keletkezett.

Febr. 28-án a kilátó alatti nagyobb aknában (Jégverem) egy kb.10 m hosszú kereszthasadékot tártunk fel az akna végét lezáró omladék megbontásával.

A feltárt részek hossza meghaladja a 300 métert, ezzel a barlang hossza kb. 400 méter, mélysége nem változott.